Lehet egy ember egész életében infantilis? Azt hiszem, ennek a kérdésnek a megválaszolásához még nem éltem elég hosszú ideig. Viszont abban biztos vagyok, hogy rengeteg olyan embert ismerek, akik még közel a negyvenhez sem tudtak felnőni. Mondjuk olyan is van, aki inkább az ötvenhez közel kissé összeszedte magát, és családot alapított, de nem tőtt ki az infantilizmusból. Ezek alapján azt kell mondanom, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy lehet egy ember egész életében infantilis.

Ami még feltűnt, hogy azok az emberek lesznek egész életükben is gyerekesek, akik olyasmivel foglalkoznak, aminek semmi köze a normális élethez. Én - a tapasztalataim alapján - a zenéléshez tudom a legjobban kötni. De mi lehet ennek az oka?
Azzal tudom magyarázni, hogy aki bármilyen módon a zenével foglalkozik (éneklés, hangszeren játszás, producerség, dalszövegírás, zeneszerzés, zenészek fotózása, videoklip készítés, zenei média, stb...), olyan közegben van, olyan dolgokat tapasztal, amit csak a hozzá hasonlók érthetnek meg, és inkább tettetik magukat hülyének, mint hogy bármit is meg kelljen magyarázniuk. Szerintem ez teljesen érthető. Aki kívülálló, az nem tudhatja, mit is élnek át ezek az emberek. Sőt, néha, ha más területen dolgoznak, vagy más szubkultúrához tartoznak, még egymással kapcsolatban sem tudnak mindent.

Néha az ember azt hiszi, hogy sikerült felnőnie, de akkor eszébe jut valami régi dolog, egy régi ismerős, vagy akár új, de a régi cuccal, és rögtön visszavágyódik a dilisek közé. Aki egyszer belekerült már, csak úgy szabadulhat, ha olyan módon fordít teljesen hátat az egésznek, hogy nem is foglalkozik többé a zenével. Bár, ez nem bizonyított, de talán.