"Tévedés azt hinni, hogy az ember eltökél egy szerepet. Nem, az ember azért választ szerepet, mert azt érzi, hogy az ő. Ha már úgyis az, legalább vállalja." - Ascher Tamás, rendező

Nem is tudom miért, talán időm nem volt, vagy az érdeklődés hiányzott, de amióta az eszemet tudom, évente csak kétszer-háromszor mentem színházba.
Ám most elmondhatom, hogy ebben az évben, már most háromszor volt szerencsém megnézni egy-egy előadást, és jelenleg csak a színházak nyári szünete tart vissza attól, hogy szinte minden héten menjek (na meg az anyagiak). Viszont már egész őszre, és kicsit télre is előre terveztem, hogy miket szeretnék majd megnézni.
Hogy mi ez az újdonsült színházmániám? Fogalmam sincs. Vannak ötleteim, de a valódi okát nem tudom. Nem is lényeges. Ráadásul újra felfedeztem magamnak a musicaleket, és képes vagyok naphosszat hallgatni a Madách Színház lemezeit, vagy akár éjszakákon át. Az Operaház Fantomját történetesen már kívülről fújom, és a Fantom című dalt el is tudom énekelni. Na nem olyan jól, mint a színészek, de azért nagyjából. :)
Ha már itt tartunk, éppen ez a kedvenc darabom. Ennek apropóján választottam a bejegyzés elején olvasható idézetet is. Minél jobban beleástam magam a történetbe, minél többször hallgattam meg (és tervezem, hogy októberben újra megnézzem), annál jobban szimpatizálok a Fantommal. Talán én vagyok a világon az egyetlen, aki képes elsírni magát a végén, amikor összetörik a Fantom szíve, és tudom, hogy meghal majd. Hát, ez gondolom sokakat nem lep meg, de erről a tényről jutott eszembe, hogy ha az idézetben leírtak alapján gondolkodunk, akkor a Fantomot játszó színészek vajon ugyanazt érezhetik a karakterrel kapcsolatban, mint én? Nem gondolnám teljes mértékig, tekintve, hogy jelenleg is három színész bújik az előadások estéjén a Fantom bőrébe, és nonszensz lenne azt feltételezni, hogy mindegyikük így érezne a szerep kapcsán. De ha mégis van köztük olyan, aki így van ezzel, az az ember milyen lehet belülről? No nem amolyan pszichopata módon, felnyitni és megnézni szeretném, egyszerűen kíváncsi lennék arra, hogy mit érezhet, miközben ezt a szerepet játssza, és mi történhetett vele, hogy így kezdett el viszonyulni Erik karakteréhez.