A szépségre azt szokták mondani, hogy relatív fogalom. De mit is jelent szépnek lenni? Szimmetrikus vonások, szabályos geometriai formák... Ha közelíteni szeretnénk, mondjuk konkrétan az emberi szépségre, akkor így mennék tovább: hibátlan bőr, ápoltság. Tudományos vizsgálatok szerint leginkább a szemek, a fülek, és a száj közötti távolság befolyásol minket annak eldöntésében, hogy valaki szép-e.

Platón azt mondta, hogy a szépség, mint olyan, csak egy utánzat. Ő állította, hogy létezik az ideák világa, ahol mindennek a Földön megvan a maga ideája, amiknek a kivetüléseiből jönnek létre földi tulajdonságok. Szerinte aki szép, az a szépség ideájából részesülve szép.
De ő külön tulajdonságokkal ruházta fel a szépséget, és a szépség ideáját. A szépség változó, szubjektív, időszakos. Ellenben a szépség ideája örök érvényű, állandó, és változatlan.
Ha ebbe belegondolunk, akkor máris érdekesebben hangzik maga a szépség ideája, mint holmi szépség.

Viszont van itt más érdekesség is. Az ókortól kezdve - manapság egyre kevésbé -, a szépség karöltve járt a jósággal. Az antik művekből világosan kiderül, hogy mindkét szót ugyanolyan jelzőként használták. Szó szerint ugyanolyan. Ami szép volt, az egyben jó is, és fordítva, ami jó volt, az szép is. Ezt ugyan már kezdjük elfelejteni, de ha belegondolunk, ma is érvényes ez. Mert milyen emberre mondjuk, hogy szép? Akiről feltételezzük a jóságot. És ha valakit jónak tartunk, abban könnyebben látjuk meg a szépséget.

Ami engem mégis jobban foglalkoztat, hogy miért látjuk a szépséget egyénenként másnak. Miért van az, hogy nagy általánosságba véve, kicsi az esélye, hogy tíz ember ugyanazt az egy másik embert ugyanolyan szépnek találja?
Az előző bekezdés végén leírt mondat talán valamiféle magyarázat is lehetne. Ha valaki a másikat jónak tartja, meglátja benne a szépséget, míg ha egy másik ember ugyanazt a szépnek titulált embert valamiért nem tartja jónak, nincs az az isten, amiért szépnek találná.

Talán függ attól is, hogy az ítélkező ember éppen milyen hangulatban van, milyen benyomások, és hatások érték, pszichológiailag milyen állapotban van. Pont ez lehet az oka annak, ha radikálisan eltérő vélemények születnek.

Engem nagyon tud bosszantani egy olyan vita, aminek a tárgya egy ember szépsége (vagy nem szépsége). Mivel nem létezik pontos definíciója a széségnek, és tétele annak meghatározásának, ezért csak azt tudom javasolni, hogy fogadjuk el, mindenkinek a saját véleménye az igaz. Még ha az nem is egyezik másokéval.