Szerencsétlenségemre már lassan 3 éve kell megtapasztalnom a magyar egészségügy pokol bugyraihoz hasonlítható rendszerét. Az a legkevesebb, ami ez alatt a három év alatt feltűnt, hogy sose tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Ám ma betelt a pohár, ez késztet most írásra.

Sok egészségügyi problémával néztem szembe az elmúlt néhány év alatt, mégis az utóbbi majdnem egy évben kezdett el kiélesedni a helyzet. Kezdve azzal, hogy 2010. decemberében megműtöttek, amely műtét során kicsit túl sok vért vesztettem, és majdnem leukémiás lettem (és nem az orvosokon múlt, hogy nem). Ezután egy hónap sem telt el, amikor felfedezték, hogy menet közben a kórház területén elkaptam a Staphylococcus vírus két törzsét is. Mondhatom, egyik törzse sem arról híres, hogy csak úgy elhagyja az ember szervezetét. Ezt követően még egyszer megműtöttek, és elkezdtek antibiotikummal kezelni. Ez a műtét nem járt hosszú távú sikerrel, nagyon nehezen gyógyultam fel belőle, és közben mind a vírus, mind az antibiotikum gyengítették az immunrendszerem. Nyár végén nyilvánvalóvá vált, hogy további kezelésre van szükségem. És itt kezd érdekessé válni a dolog...
Immár - egy hónap kivételével - lassan fél éve voltam antibiotikum kúrán, amiből lehet sejteni, az immunrendszeremből nem sok maradt, és mostanra ha nem szedhetek antibiotikumot rémes állapotban vagyok, de erről majd később. Tehát ott tartunk, hogy az ortopéd-traumatológiai osztály húsz orvosából már heten foglalkoztak velem, köztük egy Európa szerte híres professzor is - eredménytelenül. Így aztán az ortopéd orvosom azt ajánlotta, keressek fel egy immunológust. Megfogadva a tanácsát a körzeti orvosomhoz fordultam segítségért, ugyan utaljon már be egy ilyen emberhez. Meg is tette, elküldött egy hematológushoz. Na, az a doki egy vicc volt! Szerinte az elmúlt évek kórtörténete alapján semmi bajom. Nos, ez után már sikerült végre tényleg egy immunológushoz eljutnom, aki érdekes dolgot mondott: ha időben elkezdenek a megfelelő antibiotikummal kezelni, már rég nem lenne semmi bajom. Itt jegyezném meg, csak az elmúlt fél évben ötféle antibiotikumot szedtem. Azonban mindeközben elért engem is (milyen váratlanul!) a legújabb országos járvány. Kénytelen voltam hát visszamennem a körzeti orvoshoz, aki írt egy három darabos antibiotikumot, ami mint valami csodaszer, már a második napon hatott! És most lesz lényeges az a kijelentésem, hogy antibiotikum nélkül a szervezetem halott. Mivel a mostani lebetegedésem előtt alig egy héttel hagytam abba az antibiotikum szedését, és amint az kiürült a szervezetemből, le is betegedtem. De ahogy kaptam még néhány szemet, sokkal jobban lettem. Most kíváncsi leszek, mi lesz mondjuk a jövőhét elején, amikorra megint kiürül a szer a szervezetemből.
Most pedig részletesebbé teszem a beszámolómat, mert elérkeztem a mai nap eseményeihez, amik rendkívül feldühítettek. Reggel vissza kellett mennem kontrollra a körzeti orvoshoz. Érkezési sorrendben történik a beszólítás, én a negyedik voltam a sorban. Ennek ellenére két és fél órát ültem a váróban, mire bemehettem, és négy perc múlva már jöhettem is ki. Hogyan történhetett ez? A nem megfelelő rendszer, a bunkó emberek, a doktor negyed órás késése, ki tudja? Talán mind ez egyszerre. Az egy dolog, hogy a többi beteg egymás elé tolakszik, de hogy az orvos is előrevegyen betegeket, csak mert fogalmam nincs, miért?! Ha ezt felháborítónak nevezem, akkor még elég finoman fogalmazok.

Mindezt azért írtam le, mert van egy olyan sejtésem, hogy nem vagyok egyedül a hasonló problémáimmal, azt azonban sajnos már senki sem hallja meg, ha egy idős ember meséli el hasonló történetét. Hát, én most itt vagyok, 19 évesen, és már három éve szenvedek a magyar egészségügy miatt. Tele vagyunk olyan orvosokkal, akik vagy nem értenek a dolgukhoz, vagy a sok szimuláns beteg miatt nem tudják rendesen végezni a munkájukat. (Mert ilyennel is rendszeresen szembesülök.) Én nem szeretném megmondani, hogy mit kéne másképp csinálni, mindenki vonja le a konklúziót a történetemből saját maga, biztos mindenkinek lennének ötletei, hol kellett volna másképp csinálni. Csak az nem vicces és vita tárgya, hogy emiatt a pokol-helyzet miatt lettem én három év alatt egy egészséges lányból, egy haldokló lány.