Avagy a saját Harcosok Klubom, ötszáz szóban.

Van, aki azt mondja, söpredék vagyunk. Szerintem ez tévedés. Azok vagyunk, amik lenni akarunk.
Semmi nem azon múlik, hogy mennyit tanulunk, mennyit dolgozunk, mennyit adakozunk, vagy mennyit foglalkozunk más emberekkel. Csupán annyit kell tenni, hogy egy döntést kell meghozni. Tudom, ez a legnehezebb, a döntés meghozása. Amint ez megtörténik, onnantól kezdve gyerekjáték az egész. Minden embernek megvan a kellő akaratereje, és esze. Csak használni kéne!
Bizonyos szempontból mégis igazuk van. Elbutultunk. Kajáljuk a sok idétlen sorozatot, megrendezett valóságshow-t, a szépen megrágott és kiköpött celebeket, és bármit, amit elénk raknak. Az önző, segghülye politikusok szaván csüngünk, holott valljuk be, azt sem értjük, miről beszélnek, csak a megfelelő hatású szavakat használják, hogy rájuk verjük a farkunkat.  Nem vesszük a fáradtságot, hogy utána nézzünk a szavak pontos jelentésének, szélesítsük a látókörünket, bővítsük a műveltségünket.
Hát, így butulunk el. Ez a világ már arról szól, hogy madzagon rángatnak minket, marionett-babákként. És minket, akik mégis elvágják a madzagjainkat, minket neveztek söpredéknek! Akkor rátok már nincsenek is szavak, a jó ízlés határán belül.
Irjatok igy + igy asztán legyetek magatokra büszkék! Itt tartunk. Lehet választani. Meg lehet hozni azt a bizonyos döntést, vagy lehet tovább fetrengeni a szellemi hányásban. Lehet küzdeni az ellen, amit mondok, mert a valóság kegyetlen tud lenni. Lehet küzdeni, de valójában önmagatok ellen küzdötök.
Mi vagyunk az árnyékotok, mi vagyunk azok, akik életben tartanak titeket. Mi vagyunk az oxigén, az éltető levegőben és vízben. Még a szénhidrát is mi vagyunk, ami a hájas seggeteket növeli, amin nap nap után ültök, miközben robotoltok.
Szörnyszülöttnek neveztek, csak mert képesek vagyunk önálló gondolatok megalkotására. Minket hibáztattok a saját problémáitokért, amiket magatoknak generáltok. Gratulálni tudok csak. Ez teljesítmény! Ez már nem butaság, gerinctelenség! Nulla felelősségvállalás, plusz másra hárítás.
Azt hiszitek, boldogság az, amit éreztek. Fel kell, hogy világosítsalak benneteket, ez önámítás. Azt hiszitek, a boldogság az, ha tökéletes családotok, munkahelyetek, autótok, házatok, egyszóval tökéletes életetek van. De nem veszitek észre, hogy hiányzik belőle valami: a tökéletlenség. Mi vagyunk a boldogok! Akik azt csinálják, amit csak kedvük tartja, akik szabadok, mind fizikailag, mind lelkileg és szellemileg. Félreértés ne essék, azt csinálunk, amit akarunk. Azt nem csináljuk, amit nem akarunk. És mivel nem vagyunk rossz emberek, nem akarunk például másokban kárt tenni, más emberek tulajdonát megrongálni, és nem feltétlenül akarunk rosszat azoknak, akik rosszat akarnak nekünk, nem akarunk rosszat nektek. Ez a lényeges különbség van köztünk. Ti gyűlöltök minket, undorodtok tőlünk. Számotokra mi mocskosak vagyunk, és lenéztek minket. Mi igaz, nem kedvelünk titeket, de nem tekintünk ellenségnek. Mi vagyunk Svájc. Lehet minket utálni azért, amink van, és közben nem vallani be az irigységet, mi nem szólunk bele, ha gyilkoljátok egymást.
Türelmesek vagyunk. Tudunk várni. Mi leszünk a túlélők.
Szeretnétek tudni, hogy működik az élet? Nem az a névtelen maszlag, amit ti műveltek, hanem az élet. Tessék: nincs mi, csak én; nincs barátság vagy csoport, csak egyén; nincs érzelem, csak üresség. Nagyon egyszerű az egész. Furcsa? Ijesztő? Túlmegy minden határon? Milyen határon? Ki szabott határt akárminek, bárminek is?

Ez nem anarchia. Csak némi rendszertelenség. Ami pedig a zsenialitást tükrözi.