Végre befejeztem a regényem első részét (Rock and Love), és kevés szabadidőmben elkezdtem írni a folytatást, Love and Roll címmel. Mivel az első rész írásának körülményeiről is írtam pár sort, ezt fogom tenni most is, a második résszel.

Kezdjük ott, hogy - értelemszerűen - a történetben nem sok idő, konkrétan fél év telt el az előző rész vége, és ennek az eleje között. Azért igyekszem úgy írni, hogy akkor is érthető legyen, ha valakinél majd kimarad az első könyv.
Továbbá azt hiszem állíthatom, hogy ez a könyv több szempontból is érettebb, mint az előző (a főszereplő, a mondanivaló, stb.).

Térjünk rá a zenei részre, már ami az én zenehallgatásomat illeti. Mint ahogy megírtam, anno a pop zenét részesítettem előnyben az íráshoz, hát most vagy a megújult Vains of Jenna feldolgozásait, vagy Liszt Ferenc h-moll szonátáját hallgatom, vagy ami gyakoribb, musicaleket. Az Operaház Fantomja, Jézus Krisztus Szupersztár, Vámpírok Bálja, Producerek... Ez pedig meg is látszik az íráson.

És itt jön a bulvár: valamilyen véletlen folytán, rengeteg musicales utalás található ebben a könyvben, már most. Nincs szívem lelőni a poént, így csak azt mondom, hogy az egyik új szereplőt egy musical-karakterről neveztem el, illetve pont ennek a szereplőnek a szájából hangzik el egy olyan mondat, amit az egyik kedvenc karakterem mond egy másik musicalben. Meg aztán még sok más is van, de ha most nekiállnék ezt megírni, akkor már nem lenne érdekes maga a regény.

Egyelőre ennyi, mivel még nagyon az elején vagyok.
Arról, hogy minek írok második részt, ha még az elsőt sem olvasta túl sok ember, annyit, hogy dolgozok az ügyön, de kegyetlen ez a show-biznisz, úgyhogy el fog tartani a dolog egy darabig, főleg, hogy ezer más dolgom is van éppen. De senki ne adja fel, meg fogom rontani a népet, csak idő kérdése.