Nem tudom, kit mennyire érdekel ez, de biztos vagyok benne, hogy lesz, aki ezt a posztot is érdeklődéssel olvassa majd.

Kezdeném azzal, hogy hiszem, hogy akkor születnek a legjobb dalok, ha az emberben megfelelő mennyiségű, és intenzitású érzelem van. Erre a legjobb példáim a szerzeményeim közül, a Just a Fan, az Inside My Heart, az I Have a Dream, a Love With a Beast, a The Idol, és egy nemrég született, egyelőre cím nélküli dal.
Amint az már a címekből is kiderül, a felsoroltak közül három is a szerelemről szól, hol pozitívan, hol negatívan, hol burkoltan. Viszont köztudottan én egy érzelemmentes robot vagyok. Így adott a kérdés, hogy akkor mégis, hogy? Most erre szeretnék fényt deríteni.

Nos, az Inside My Heartnál egyszerű a válasz: más érzelmeiből szereztem az ihletem. Az élet sosem egyszerű, és az emberi kapcsolatok sem azok. Értek a pszichológiához, és elég jó emberismerő vagyok. Így aztán, a szemem előtt játszódott le sz egész, és ahogy hallgattam az illetőt beszélni róla, képtelen voltam mit reagálni, normális módon. Helyette megírtam ezt a dalt.
A Love With a Beast egy Tim Burtont idéző valóságos rémálomról szól, arról, hogy én mindig a legrosszabb emberekbe szeretek bele. Erre használjuk a barátaimmal azt, hogy >nemkéne!<. Néhány emberre ez neon betűkkel van ráírva, de úgy tűnik, mazoista vagyok. Viszont ebből kiderülhet, hogy mégsem vagyok én olyan szikla-szívű.
A The Idol szintén egy keserűségről szól. Arról, hogy a faszért hordják fenn annyira az orrukat azok az emberek, akiket szeretek, elérve ezzel azt, hogy megutáljam őket. A dal konkrétan egy emberről szól. Ez az ember - sajnos - elég sokszor megihlet.

És akkor maradt még a másik három szélsőségesebb dalom, ami érdekes tanulmány lehet. Azokat is erős érzelmek hatása alatt írtam.
A Just a Fan szövege még Milánóban íródott meg, itthon pedig be lett fejezve. Szintén köztudott rólam, mennyire rühellem a rajongókat. Így aztán lehet sejteni, miről is szól a dal.
Az I Have a Dream, egy kissé világmegváltó hangulatot áraszt magából. Undorodom az emberiségtől, és ezt próbáltam meg szépen megfogalmazni.
A cím nélküli dal, a '70-es éveket idézi számomra. Akkor írtam, mikor az általam amúgy is utált apám már megint előhozta belőlem a pszichopatát. Jobb dalt írni, mint börtönbe kerülni. A lázadásról szól, és azt hiszem, sok kamasznak be fog jönni.

Az érzelmi okok mellett nyilván az emberre hatással van az is, hogy éppen milyen zenéket hallgat, milyen könyvet olvas, milyenfilmet, sorozatot néz, mi történik vele az életben. De én akkor is az érzelmeket tartom a legbefolyásolóbbnak.