"Himmlisch ist’s, wenn ich bezwungen
Meine irdische Begier;
Aber noch wenn’s nicht gelungen,
Hatt’ ich auch recht hübsch Plaisir!"("Mennyei kéj, ha legyőzöm
Szívem földi vágyait,
De ha nem lehet legyőznöm,
Szórakoztam egy kicsit!")- Ifj. Johann Strauss: A Denevér
Az írás művészete nem más, mint hogy legbelsőbb gondolatainkat megosszuk másokkal. Legszűkebb esetben egy papírral. Ha leírunk valamit, megkönnyebbülünk. Az emberi elme nagyon érdekes, mégis teljesen egyszerű. A legmélyebben lévő dolgok mindig kikívánkoznak, a tudatalatti mindig megmutatkozik. Az írók gyakran esnek abba a hibába, hogy elvesznek a részletekben, ami által az egész iromány egy értelmetlen maszlagnak, szemétnek tűnik. De nem minden olyan, amilyennek látszik! Az ilyesfajta értelmetlen szemét szókupacokban is megtaláljuk az író legbensőbb gondolatait, amik bármilyen meglepő is, teljesen normálisak. Az írók, művészek is emberek. Talán még inkább emberek, mint mások. Ők átélik azt, amiről mások csak álmodnak. Bizony, mindenki vágyik eljutni a mámorba és belekóstolni a tiltott gyümölcsbe. Valószínűleg pontosan ez az ok, amiért az emberek nem tartják semmire a művészeket. Ők megtehetik ezt következmények nélkül, sőt mi több meg is írhatják személyes élményüket egy könyv vagy dal formájában, lefesthetik, megalkothatják. Ami a hétköznapi ember számára bonyolultnak tűnik, mégis oly egyszerű, csak olvasni kell a sorok között, látni kell a fától az erdőt.
Az inspiráció legyen egy szippantás, egy felejthetetlen élmény - jó, vagy akár rossz -, vagy éppen Jack Daniel's, a hatás nem marad el. A legjobb dolgok máig is így születnek, ezt kár tagadni.
Én is itt ülök egy pohár narancslének álcázott Jack Daniel's társaságában, és ezeket a sorokat pötyögöm, holott épp mást kéne csinálnom, de hát ez van. Hogy honnan szedem az ihletet? Átélt dolgok, egy-egy film, a kedvenc sorozatom egy része, esetleg néhány mondat vagy szó belőle, egy vers, egy dallam, bármi, ami érzelmeket vált ki belőlem. Innen az ihlet, de hogy ezeket le is tudjam írni értelmes formában, szükségem van az italra. Mindig azok a legjobb írásaim, amiket kissé illuminált állapotban írok, legyen az egy dal, egy házi dolgozat, vagy épp egy eszmefuttatás. Az alkohol oldja a gátlásokat, így sokkal szabadabban szárnyalhatnak a gondolatok a fejemben. Bármit leírhatok. Az alkohol egyfajta laza kreativitást ad a dolgokhoz.
Minél jobban el tudok szakadni ettől a konzervatív és igazságtalan világtól, annál jobb.
Egyszer valaki azt mondta: "Írj arról, ami felizgat!"
Tényleg erre kíváncsiak az emberek? Arra, hogy más mire izgul? Hát tessék! Annál izgatóbb nincs, ha valamit tiltanak! A tilosban járni a legjobb dolog a világon, úgy, hogy közben a magad ura vagy. Leszarsz mindent és mindenkit, és azt csinálod, amit jónak látsz. Talán nagyon rock'n'roll-nak hangzik, de csak addig az, amíg meg nem bántasz olyan embereket, akiket szeretsz. Ez pedig akarva, akaratlanul mindig megtörténik. Nincs benne semmi különleges, millióan ezt csinálják, én is ezt csinálom, és millióan fogják csinálni, amíg ki nem pusztul az emberiség. Végigsöprünk a környezetünkön, anélkül, hogy észrevennénk, valójában mekkora kárt teszünk. Később persze már látjuk, de akkor már kár akármit is bánni. Ez a mottóm:
"Ne bánd, amit megtettél!"
Tudom, elég elcsépelten hangzik, de ha eszerint próbál meg élni az ember, sok kellemetlen élménytől szabadulhat meg. Persze, nem egyszerű. Ennek már a születéstől, nem is, inkább a fogantatástól az ember természetében kell lennie. Ez nem tanulható. Valaki vagy így születik, vagy nem. Enélkül is lehet élni, de...
Szóval mi izgat fel még? Szex azzal, akivel nem kéne... Egy férj, egy idősebb férfi, vagy csak simán egy olyan, akinek a homlokára van írva, hogy >Nem kéne!<. Ezek mind-mind olyan dolgok, amik megmozgatják az ember fantáziáját.
Vigyázni kell azonban ezekkel a dolgokkal, mert olyanok, mint a drogok. Van, ami keményen kiábrándít és van, amitől még inkább függők leszünk. Mindkét út tönkreteheti az ember életét, ha nem figyel oda kellőképpen.
Írta, Gabry (Gabriella Németh)
Ez az írás már régóta foglalta a laptopom merevlemezét, és nem rég - szelektálás közben - rátaláltam. Annyira jól le van írva minden gondolatom ebben a néhány mondatban, hogy úgy éreztem, közzé kell tennem. Hiába évekkel ezelőtt íródott ez a szöveg, mit sem vesztett az aktualitásából.
Annyi hozzáfűznivalóm lenne még hozzá, hogy nekem személy szerint nincs szükségem alkoholra az íráshoz, én a fantáziámra bízom magam. De ez azt hiszem, személyenként változik, mindenki mást használ katalizátornak.
