Anorexia mellett, vagy ellen? Bevallom, nekem a szívem ide, az eszem oda húz. De mégis mi az a pro-ana?
Étkezési zavarokkal küzdő lányok, egymást bíztatják, hogy még betegebbek legyenek. Ők ettől boldogok.

De mitől jöttek létre ilyen weboldalak? Miért látják szükségét a lányok, hogy sanyargasság magukat a végtelenségig?
Lerágott csont. Lehet a médiát hibáztatni, de ez annál összetettebb.
A nők, amióta világ a világ, a férfiaknak akarnak tetszeni. Akkor mégis honnan indulhatott ez az egész? Valamikor néhány pasi kitalálta, hogy ha a nő nem sovány, akkor már nem is nyúl hozzá. Aztán az már más kérdés, hogy ezek a túl sovány nők, egészséges társaikkal együtt, ismertségre tesznek szert.

Én magam alkalmi anorexiásnak lehetnék nevezhető, de ez nem látszik rajtam. Néha, ha úgy gondolom, hogy szükségem van rá, vagy jön valami motiváció, belekezdek egy két hetes koplalásba, ami alatt csak főtt tojást eszek, aminek következtében akár tíz kilótól is megszabadulhatok, ez alatt a tizennégy nap alatt. Bámulatos. És egészségtelen. Főleg, hogy vastag csontozatom révén esélyem nincs arra, hogy a kilóim száma veszélyesen alacsony legyen.
És mégis csinálom, és a szenvedés boldogsággal tölt el, mert magam előtt látom lebegni a célt, a motivációt.
Holott teljesen tudatában vagyok ennek az egésznek a káros voltával. Egyszerűen csak mérhetetlenül lusta vagyok sportolni, és az állandó térdfájásom nagyjából lehetetlenné is teszi. Könnyebb nem enni, mint mozogni.

Szerencsére, vagy nem, azt vettem észre, hogy egyre több úgynevezett kontra-ana, anti-pro-ana megmozdulás jön létre az interneten. És jó sokan csatlakoznak hozzájuk. A kérdés már csak az, hogy valóban belátják a csatlakozók, hogy ez egészségtelen és a segítő szándék vezérli őket, vagy az irigység, hogy mondjuk nekik nincs kellő akaraterejük nem enni...