Magyarország eddig sem volt egy ideális hely, sem a zeneipar, sem a médiumok, sem semmi más szórakoztatóipari tevékenységhez. Ám az elmúlt év második felében romlani kezdett a helyzet, minden téren. Olyan korlátozások kerültek bevezetésre, amik teljesen ellehetetlenítik majd itthon a szórakozást. Legyen az akár egy koncert, lemez meghallgatása, vagy akár egy újság elolvasása. Hála a szigorú szabályozásoknak, mint egy kártyavár fog mindez összedőlni. Mert, még ha kicsit furcsán is hangzik, mégis be kell látnunk, hogy minden egymásra épül, minden összefügg.
Először az újságírást kezdték ki, és ha a szólásszabadságot az írott sajtóban sikerül korlátozniuk, esetleg megszüntetniük, az a zenei életre is ki fog hatni. Az meg már csak hab a tortán, egy vicc, hogy már azt fontolgatják, hogyan tegyék rá a kezüket az internetre is.

Nekem ez azért is nagy szívfájdalmam, mert imádom a zenét, és az újságírást is, így én két fronton lettem támadva. De gyanítom, nem vagyok egyedül. Ezzel az egésszel csak azt fogják elérni, hogy minden magyar cég külföldre teszi át a székhelyét, hogy tovább működhessen itthon, vagy ha ennyi fáradtságot nem ér meg nekik, egyszerűen itt hagynak minket, és vissza kerülünk a ’60-as, ’70-es évek Magyarországába, ahol megmondták, hogy milyen zenét hallgathatunk, milyen szavak szerepelhetnek egy dalszövegben, mit írhatnak meg az újságok, és napi hány órát nézhetjük a tv-t.

Sőt, valójában már el is indultunk ezen az úton, hiszen nem is olyan régen, mekkora botrány volt már abból, hogy a Tilos Rádió lejátszott egy külföldi dalt, a délutáni, mindenki által hallgatott műsorsávban, amiben szerepelt néhány csúnya szó. Jól meg lettek b***va. Az érintett előadó, Ice-T csak annyival kommentálta az esetet, hogy örül, hogy a Magyar Kormány növelte a kislemezeladási statisztikáját. No Comment.

Végezetül pedig némi bíztatás: a Népszabadság is beszámolt róla, hogy már volt civil tüntetés a médiatörvény ellen, és lesz is még. Csak álljunk ki magunkért!