Olyan közhelyessé vált már az, hogy szerelem, első látásra. És vajon mi okozza azt, amit szerelemként definiálunk? Csak egy helyes pofi, egy jó test, vonzódás, vagy a szépség megtalálása? Vagy a kémia? Olyan vegyianyagok, mint a dopamin, a norepinefrin, és a szerotonin, hatnak az agyra, ami kiváltja azt az érzést, amit mi szerelemként ismerünk?
Ha ez utóbbi, akkor érthető a szerelem múlandósága. Ha az előbbi, akkor nincs rá romantikus mentség.
De ha feltételezzük, hogy a kettő összefügg, akkor is felmerül a kérdés, hogy melyik volt előbb? Először az érzések, és utána a kémia, vagy fordítva?

És akkor ott van az első látásra szerelemmel szemben, a hosszú idő alatt kialakuló szerelem is. Mi kell ahhoz, hogy az ember beleszeressen valakibe? Itt már hozzáadódik tényezőként sok belső tulajdonság, a külsők mellett. Már kellően megismerte az ember a másikat, hogy mondjuk tudhassa róla, hogy megbízható, jó szívű, vagy kinek mi a pozitívum.

Viszont kell még pár szót szólnom a 4th dimension-ről... Ez azok közé tartozik, amikor az ember azt hiszi, hogy szerelem, amit érez, pedig nagyon nem. Ez sokak számára nem biztos, hogy világos, szóval elmondom a lényegét: a 4th dimension a rajongás. De a fanatikus. Tehát, azért vettem ide, mert itt az adott példa, hogy az ember felruház olyan tulajdonságokkal egy másik embert, amikkel nem biztos, hogy rendelkezik. Becsapós dolog, de néha hiába tudja az ember racionálisan, hogy létezik ez a jelenség, nehéz az agya azon részét a helyes útra terelni, amelyik ezekért a fantáziákért felelős.

p.s.:
A 4th dimension-ről azért kellett külön szót ejtenem, mert minden alkalmat megragadok, hogy tisztelegjek egy nagyon kedves barátnőm előtt, aki megtanított arra, hogy ne nézzem le azokat, akik ebben élnek, és ne bántsam meg őket az igazság nyers közlésével. És még más nagyon sokat is köszönhetek neki, de most ez a lényeg.