A vallási problémáktól eltekintve, még mindig sok problémám marad a karácsonnyal, a "szeretet ünnepével". Miért nevezik így, ha pont az ellenkezőjéről szól? Egész évben leszarjuk egymást, nem érünk rá a másikra, majd mikor jön egy ilyen alkalom, bűntudatunk támad, és rögtön megveszünk egy rakat drága, de felesleges ajándékot, és tiszta a lelkiismeretünk. Ezzel tényleg el is van intézve?

Azt már senki sem fogja megmondani anélkül, hogy vitába ne keveredne, hogy mi is volt eredetileg a karácsony. Jézus születésének ünnepe, a téli napforduló nevezetes dátuma, vagy akármi. De bármi is lehetett, nem hinném, hogy ez volt az eredeti célja, amivé vált.

Újabban divat utálni a karácsonyt, főleg a tinédzserek körében, de ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor is érthető, hogy miért vált ilyen visszataszítóvá. A félelmeinket, hiányosságainkat tartja elénk tükörként. Vagy a magányt, vagy azt, hogy képtelenek vagyunk megalkotni a tökéletes családmodellnek megfelelő saját családot, vagy hogy nem tudounk olyan finoman sütni, mint a karácsonyi főzőműsorokban, vagy hogy a rokonság ki nem állhatja egymást, esetleg, hogy az elmúlt egy évben mennyi mindent rosszul csináltunk. Hasznos ünnep...

Engem személy szerint azért érint rosszul, mert azzal szembesít, hogy a magánéletem romokban hever, és folyton a munkába menekülök. Továbbá, hogy az emberek undorítóak.

Ezek után remélem mindenkinek lesz egy kis keserű szájíze, miközben a nyolcvanadik plazma tv-jét bontogatja, és bosszankodik, hogy túl kicsi.