A tv-ben már láttam a Dr. Csont című sorozat jó pár részét, de most - lakásba kényszerítve -, elhatároztam, hogy végignézem a teljes sorozatot, a legelejéről. Az első dolog, ami rögtön az első rész után elgondolkoztatott, a két főszereplő kapcsolata. Munkatársak, de az elején mindenki össze akarja hozni őket, meg aztán a nemi ellentétek miatt mindketten másképp boldogulnak, nehezen bírják, ha nem a saját területükön kell érvényesülniük.

De ez egy sorozat. tök jól meg van írva, kellően csigázza a nézők érdeklődését, hogy vajon mi lesz velük, összejönnek-e, barátok lesznek, vagy többek... Viszont a készítők nagyon jól megfogták néhány dolog lényegét. Például, hogy ha a feleknek eszükbe sem jut, a körülöttük lévők akkor is összeboronálnák őket. Vagy, hogy a közös munka során, mennyi kihívással kell szembe nézniük, csak mert azok, akik.

A való életben én is sokszor tapasztaltam, hogy nő létem miatt, milyen komplikált is néha férfiakkal dolgozni. Teljesen igaz, hogy rögtön mindenki az ember háta mögött kezd el pletykálni, hogy "vajon mi lehet köztük?", és ha a közös munka más emberekhez vezet, ott is mindig ferde szemmel néznek.
Hányszor volt már velem is, hogy ugye, többek között fotós vagyok, koncertfotózásokkal kezdtem, és emiatt muszáj volt beszélnem valamelyik fellépővel, meg kellett beszélnünk, hogy melyik részre van szükség esetleg videózva, stb, és utána visszahallottam, hogy mi ketten vajon hogyan. Pedig az ilyen eset pont csak alkalmi munka volt. És akkor a hosszútávú munkáról nem is beszéltem.

Elképesztően meg tudja nehezíteni az ember dolgát, ha kotnyelességből beleütik az orrukat olyanok, akiknek nem kéne. Könyörgöm, ez csak meló!

De miért van ez így? Szimplán az emberi természetet tudom okolni. Az emberek már csak ilyenek, hogy ha semmi közük sincs hozzá, kombinálnak. Mindig, mindenről tudni akarnak, és ha csak félinformációik vannak, kipótolják, és már rohannak is, hogy elmesélhessék azt valakinek, akárkinek.